"Anyukám sokat dolgozik. Alig látom, de amikor együtt vagyunk nagyon jól érzem magam vele. Apukám egész nap rám vigyáz, velem van. Sokat játszunk, mindenfélére megtanít, tisztába tesz, megfürdet és elalvásnál meséket olvas nekem. Nagyon szeretem Apát és Anyát, mert ők is nagyon szeretnek engem. Sokáig minden rendben is volt, de Anya egyszer csak megváltozott. Nem értem mi a baj, de azt látom, hogy Apuval sokat veszekednek. Én az egészből semmit nem értek, csak azt látom, hogy már senki sem olyan boldog, mint amilyen eddig volt..."
Ez lehetne akár egy pici gyerkőc története is. Maradjunk a példánál, ha már az előző témában a terhes nőkkel foglalkoztunk, most foglalkozzunk azokkal az Édesapákkal, akik otthon vannak a babákkal GYES-en, vigyáznak rájuk, tanítgatják őket míg az Édesanyák visszamennek dolgozni. Persze az lenne a természetes, ha fordítva lenne, de egyre több pár vállalja ezt a megoldást, mivel az Édesanya többet tud így keresni.
Visszakanyarodva a témához. Nem csak a férfiak tudják derékba törni a családjuk jövőjét. Bizony az is előfordul, hogy a nő lép ki a kapcsolatból, vagy ha nem is lép ki, de párhuzamosan újat kezd. Ez mennyire elfogadható? Ezt mennyire köteles a férfi megbocsájtani? Kell ilyenkor a "gyerek érdekeit" figyelembe venni oly módon, hogy a gyerek kedvéért együtt kell maradni? Kinek lesz ez jó? Mi a megoldás ebben az esetben?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése