Az én történetem talán sok embernek nem jelent semmit, de lehet, hogy lesznek olyanok, akikkel hasonló dolgok történtek.
Fél éve jártam egy sráccal, aki 6 hónap után eljegyzett. Talán nem kell ecsetelnem, milyen boldog voltam. Madarat lehetett volna fogatni velem. Majd, elkövettük a legnagyobb hibát, amit egy pár szerintem elkövethet. Egy helyre mentünk dolgozni. Már az első hetekben feltűnt, milyen jól kijön a lányokkal, milyen jól érzi magukat a társaságukban. Egy ideig nem zavart, de miután már kollégák tettek szóvá ezt-azt, nos akkor már elkezdtem akkori páromtól kérdezősködni. Természetesen minden alkalommal mások tévedtek és én fújtam fel a történteket. Másfél éve voltunk együtt, de már egyre többet veszekedtünk az ő kétes dolgai miatt. (Itt jegyezném meg, hogy megkérdeztem a szóban forgó hölgyeket is, de az sem vezetett eredményre).
Másfél év után szakítottunk. Nekem akkor nagyon fájt, hogy annak ellenére, mennyire szerettem, csak így bejelentette, hogy vége. Nagyon magam alá kerültem. Következő hibát ott követtem el, hogy nem hagytam ott azonnal a közös munkahelyet. Nos, nem telt bele sok idő, újra beszélgetni, viccelődni kezdtünk egymással, és ahogy ilyenkor lenni szokott, újra egymás karjaiban kötöttünk ki. Kár volt. Már nem tudtam megbízni benne és ez megmérgezte az egész kapcsolatunkat.
Újabb fél év telt el, és újabb szakítás következett. Akkor már távolságtartóbb voltam, de talán pont ez tetszett neki, ezért persze újra behálózott. Nos, voltak szép percek, ezt nem tagadom, de a mondás szerint, miszerint, ha az a bizonyos aranyfonál elszakad, meg lehet ugyan kötni, de a csomó megmarad. Hát, ez nagyon állt ránk. A végső döfést a kapcsolatunkba az jelentette, amikor már a legjobb barátnőm is hírbe keveredett vele. Na innentől, hogy miért maradtunk még mindig együtt, azt nem tudom. De innentől már csak kín és szenvedés volt.
Lényeg, hogy 5 évig nyúztuk egymást, mire úgy lett vége, hogy állandóan ordibált velem, én meg a sok veszekedés és féltékenykedés eredményeként pánikbeteg lettem. Amikor végleg szakítottunk, már nem az volt a rossz, hogy nincs velem, hanem az, hogy úgy elbánt velem.
