" Köszönöm a ma délutánt, nagyon jól éreztem magam veled. Mindig egy kicsit jobb és én még többet akarok belőled. Minden éjszaka egyre jobban hiányzol..."
Persze azonnal magyarázatot követeltem. De csak ennyi volt: " Nem akartam, hogy kiderüljön, de most már, hogy tudod, kettőnk közt vége..."
Több se kellett, azonnal összepakoltam a gyerekeket autóba ültem és haza mentem a szüleimhez. Hiba volt... Ugyanis ahogy megérkeztem, rögtön faggatni kezdtek és én persze mindent kitálaltam. Nagyon rosszul éreztem magam. Alig 1 órája derült ki, hogy a férjem megcsalt és szakítottunk, még a gyerekek miatt is rosszul éreztem magam, hiszen soha nem akartam, hogy az édesapjuk nélkül cseperedjenek fel. És ha mind ez nem lett volna elég, még a szüleim is rákezdtek. Hogy ők megmondták. Még az esküvő előtt is végig ellenezték a kapcsolatunkat. Miért nem volt annyi eszem.... Te másztál bele, most old meg a helyzetet... stb...
Egy szóval. Amikor azt hittem, hogy egy kis nyugalmat, vigaszt találok otthon, akkor csalódtam a legnagyobbat..."
VAGY
Jegyesek voltunk. Férfiként nem volt jellemző rám, hogy bárkit szeressek, de a menyasszonyomba fülig szerelmes voltam. Ő volt talán az egyetlen ember akit igazán szerettem. Egy hét volt az esküvőig. Már alig vártam, hogy ezzel a csodálatos nővel kössem össze az életem. Családot szerettünk volna. Az életemnek ez a része nagyon flottul működött.
Akkoriban volt egy cimborám, akivel hosszú évek óta nagyon jó barátok voltunk. Csak néhány háztömbnyire lakott tőlem így mindig könnyen megtaláltuk egymást, ha buli volt vagy ha épp úgy hozta az élet.
Én már nagyon készültem az esküvőre, de a ruha témát az utolsó pillanatokra tartogattam. Azt gondoltam, hogy bemegyek egy öltöny áruházba, rámutatok egyre, felpróbálom és ha jó, akkor már ki is pipálhatom a dolgot. Szóval már alig pár nap volt a nagy napig. Elindultam a barátomhoz, meg akartam kérni, hogy jöjjön el velem öltönyt választani.
Az ajtaja nyitva volt. Agglegényként élt és mivel jó környéken éltünk, nem nagyon foglalkozott az ajtó zárásával. Ahogy szoktam benyitottam és hangosan jeleztem, hogy csak én vagyok. Nem érkezett válasz, de hallottam, hogy itthon van. Úgyhogy beljebb mentem és még egyszer szóltam, hogy én vagyok, meg szeretném kérni egy szívességre. És akkor meghallottam a menyasszonyom hangját, ahogy rémülten ráeszmélt arra, hogy én is ott vagyok a házban.
Benyitottam a hálóba és félreérthetetlen szituációban kaptam rajta őket. Egy világ omlott össze bennem. Egy szót sem bírtam szólni. Kifordultam a házból és alig emlékszem, hogy jutottam haza...
Másnap felhívtam a szüleimet, hogy megkérjem őket arra, segítsenek lemondani az esküvőt és szóljanak a rokonoknak, vendégeknek is. De ahelyett, hogy egy kis támogatást, egy pár jó szót kaptam volna, azonnal elkezdték a fejemhez vágni, hogy ezt ők már előre látták, hogy csak én lehetek ennyire szerencsétlen... és még sorolhatnám.
Nem volt elég, hogy rájöttem, megcsalt a szerelmem, ezt a legjobb barátommal tette és amikor a legsebezhetőbb voltam, akkor még a szüleimre sem számíthattam..."
