Múlt hét pénteken - október 17-én - volt Balázs Tivadar első előadása a "Házassági tanácsadással / válságkezeléssel kapcsolatban.
Pár szóban említette a program felépítést, beszélt a mentorokról, a mentorok feladatáról és felelősségéről és beszélt mentoráltak, vagyis a párkapcsolati válságban szenvedőkről. Az előadása során többször szóba kerültek különböző szakirodalmak, könyvek, külföldi tanácsadók és módszereik is. De ami nagyon szembetűnő volt, hogy végig olyan fogalmakról beszélt, mint az egyenlő akarat és a legalapvetőbb érzelmi szükségletek férfiaknál és nőknél. Az idő rövidsége miatt nem ment bele minden részbe olyan aprólékosan, ahogy lehetett volna, de a későbbiekben a program során erre mindenképpen sor került majd.
Ami nekem is és mondhatni minden jelenlévőnek feltűnt, hogy olyan dolgok is elég nagy hangsúlyt kaptak, amik így egymás után említve már-már óvodás színvonal felé kezdtek mutatni. Például a kölcsönös tisztelet, a szerelem ébren tartása stb. Voltak akik össze is súgtak, hogy "de hát ezt mindenki tudja".
És igen. Mindenki tudja, de nagyon sokan nem alkalmazzák. És itt nem a motorikus alkalmazásról beszélek. Hiszen egy kapcsolatnak ezer és egy tényezője van. Bármelyiken el lehet csúszni. DE!!! Ha az alapok rendben vannak és tényleg rendben vannak, akkor arra már könnyű építkezni
Az előadás vége felé érkezett egy elég jó kérdés. Összefoglalva arról volt szó, hogy mi van akkor, ha az egyik fél szerint van probléma, de a másik fél szerint nincs. A válasz kicsit leegyszerűsítve érkezett: "ha az egyik félnek problémája van, akkor a másiknak is."
És most szinte látom ahogy megjelennek ezzel kapcsolatban az első gondolatok:
1. - Miért lenne mindkét félnek problémája, ha csak az egyik "hisztizik"
2. - Miért kellene apró-cseprő problémákkal terhelni a kapcsolatot?
Ez is egy hozzáállás lehet, de garantáltan nem vezet jóra. Már rövid távon megmutatja az eredményét, nevezetesen szakítás/válás lesz ebből a hozzáállásból.
Akkor hogyan?
Hát legegyszerűbben szólva a válasz már elhangzott: "ha az egyik félnek problémája van, akkor a másiknak is." És ezt bizony meg kell oldani. Itt jön be a képbe az alázat....
"Húúú ez a fogalom!!!!
MI??? Még hogy alázat???? Amikor ő csinálja a fesztivált, és még én legyek alázatos???? NA NEEEEE!!!!"
Igen. Sajnos néhányan azt gondolják, hogy ha engednek az álláspontjukból, akkor megalázkodnak a párjuk előtt, aki erre lenéző lesz vele, lábtörlőnek használja stb...
De miért kell, hogy így legyen?
Ha azt szeretnéd, hogy a férjed/feleséged a "utálatos bunkóból/vérengző hárpiából" egy szerető-szerethető férfi/bújós kiscica legyen, akkor kérdezd meg, hogy mi a problémája? Mi a véleménye a dolgaitokról? Hogyan képzel el bizonyos szituációkat? Mi a terve? Hogyan szeretné? Stb... De ezt kedvesen, türelemmel, valódi érdeklődéssel. Aztán mond el neki te is ugyanezekre a kérdésekre a te válaszaidat. Egyeztessetek. Pici kompromisszumokkal. Kicsit engedjen mindkét fél. Itt kezdődik az alázat.
Nehéz? Szerintem nem. Próbáld ki te is! Nem garancia, hogy elsőre siker lesz, de középtávon már megmutatkozik az eredmény és hosszútávon, ha szeretitek egymást és mindketten valóban akarjátok a kapcsolatot, akkor menni fog. Egyedül is megpróbálhatjátok, de van segítség is.
Ha van véleményed, a fent említett témáról, esetleg érdekelne a program, akkor ne habozz felvenni a kapcsolatot akár a kommentbe, akár a kapcsolatfelvételi űrlapon keresztül. Segíteni fogunk!
A témának nincs vége, folytatása következik hamarosan....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése